Ilyen az élet

Tudom, hogy mindennek oka van, tudom hogy véletlenül nem történnek dolgok az ember életében. Ami meg történik, annak valamiért úgy kellett történnie. Utólag aztán mindig rájövünk, hogy mi miért történt úgy ahogy. Mindenből tanulnunk kell és mindenből lehet is tanulni.
Néha közel kerülünk emberekhez, olyanokhoz akiről nem gondoltuk volna az első pillanatban, néha azonnal szimpatikussá válnak emberek számunkra. Van amikor megtaláljuk a másik felünket egy barátban és szeretnénk őt nem elveszíteni.
Nekem nincs barátnőm, soha nem is volt. Mindig jobban megértettem magam a fiúkkal. Aztán jöttek a gyerekek és fontosabbá váltak mindennél, majd rájöttem hogy a család a legfontosabb. A barátok, jönnek-mennek az ember életében... Tavalyig mindig tőlem kértek segítséget, mindig én támogattam másokat, de persze ez nem terhes feladat, szeretem. A tavalyi évem viszont húzós volt, igyekeztem egyedül megoldani a problémákat, de voltak akikre támaszkodhattam a családban és az ismerőseim körében is, akiknek elmondhattam a gondjaimat.

De az élet újabb helyzetek elé állítja az embert. Fontos emberek kerülnek nehéz helyzetbe vagy számunkra kedves emberek eltávolodnak tőlünk. Rossz érzéseim vannak... Lehet hogy emiatt nem volt soha barátom? Mert féltem, hogy ha közel kerülök valakihez, azt elveszíthetem?